Már megint Amerika – 2008/2

Phoenix, AZ – Joshua Tree nemzeti park – Los Angeles, CA

Phoenixből igazából egyetlen értelmes útvonalon lehet eljutni Los Angelesbe, az I10-es autópályán. Bár lehetőség szerint idén is kerülni szeretném az autópályákat, itt nem volt párhuzamos, alternatív útvonal, csak jelentős kerülőkkel lehetett volna menni, ugyanazon a sivatagon keresztül. Az I10 e szakasza jó eséllyel pályázhat a világ legunalmasabb útja címre. Már a térképen is látszott, hogy 100 km-nél is hosszabb nyílegyenes szakaszokból áll, és ez sajnos a valóságban is így van. Útmenti látnivalóból sincs sok, kő, kő, meg kő, meg néhány kiszáradt cserje. Mindehhez árnyékban (ami nincs) 45 fok, az aszfalt felett nyilván jóval több. Mellettem 75–80 mérfölddel száguldottak el a kamionok, én 60-65-öt toltam, ennél nagyobb tempónál már túl forró volt a menetszél. Az egyetlen látnivaló a Colorado folyó volt, amely elválasztja Arizonát és Kaliforniát.

A Colorado folyó Arizona és Kalifornia határán. Ki gondolná, hogy ez a szelíd folyó vájta ki pár száz mérfölddel feljebb azt a Grand Canyon nevű árkot?

Újabb 80 mérföld után az út elkezdett emelkedni, és elértem a Chiriaco Summit nevű „hegyet” a Joshua Tree nemzeti park déli bejárata közelében. Eredetileg csak tankolni és pihenni akartam, de legnagyobb meglepetésemre II. világháborús páncélosok gyűjteményét láttam a benzinkút mellett. Mint kiderült, itt készítették fel a sivatagi harcra azokat a katonákat, akiket – ha jól emlékszem – 1942-ben bevetettek Észak-Afrikában, hogy Egyiptomban és Líbiában hancúrozzanak Rommel hadosztályával. Ezért itt, a semmi közepén felépítettek egy múzeumot Patton emlékére, és kiraktak egy csomó régi harckocsit. Múzeumlátogatáshoz most nem volt kedvem, ezért csak kívülről körbejártam a páncélosokat, aztán pihegtem egy ideig a kút melletti kávézó árnyas teraszán, nem akartam a legforróbb kora délutáni órákban továbbmenni.

Voltak restauráltnak tűnő páncélosok...

...és volt a roncstemető.

Valaki mondja már meg, hogy mi ez a csehszlovák felségjelzésű valami, és mit keres itt?

Régi olvasmányokból emlékeztem rá, hogy volt valami rettentő csúf kutyája a tábornok úrnak, hát íme.

Amúgy sem volt nagy rohanás, a motorvásárlást és a kapcsolódó ügyintézést a vártnál korábban, 4-5 nap alatt befejeztem, ezért a következő két napot a Joshua Tree nemzeti parkban kívántam tölteni. Ez a csak itt élő spéci fákról – a továbbiakban Jóska-fa – kapta a nevét, és két jól elkülönülő része volt. Az egyik a kb. tengerszinten fekvő Colorado sivatag széle, ezen jöttem keresztül Phoenixből. A másik a Mojave sivatag, ez 1000 méter felett fekszik, eltérő növényzettel (azaz itt van növény), némi állatvilággal és sokkal elviselhetőbb hőmérséklettel. Víz persze itt sincs, azért sivatag :-) Úgyhogy a pihenő után átlósan végigmotoroztam a nemzeti parkon, és letáboroztam a sziklás észak-nyugati részén.

Az első táborhelyhez igyekeztem kiválasztani azt a sziklát, amely majd ad némi árnyékot reggel, hogy ne verjen ki a nap a sátorból hajnali 7-kor.

Mivel egyik csaj sem fogadta el a meghívást, hogy jöjjön ki velem (na jó, maradjunk hűek a tényekhez, csak egynek ajánlottam fel a lehetőséget), ezért az esti buliba kénytelen voltam ezt a jókiállású nyuszilányt magammal vinni.

Nem hoztam ugyan csillagászati fotózáshoz alkalmas eszközöket, de megpróbáltam lefotózni a hihetetlenül tiszta éjszakai eget. A szikla körvonala felett „jól” látszik a Nyilas csillagkép, az élesebb szeműek pedig felfedezhetik a Tejút központi részének foltjait. Az előtérben a park nevét adó Jóska-fa ifjú példánya.

A következő másfél nap során motorral és gyalog bejártam a park leglátványosabb részeit, hatalmas sziklalabirintusoktól pálmafás oázisig mindent láttam, de ezt a képek jobban mutatják.

Hihetetlenül jó volt 1 mérföld gyaloglás után meglátni az oázis pálmafáit a kopár kősivatagban.

Gabinak és Marcinak biológiaórára...

Még mindig a pálmafák alatt...

Ez egy kicsit erotikus. Vagy máris jelentkeznének az elvonási tünetek, és csak én látom így?

Az úgynevezett „halálfejszikla”

Jóska-fák

Megint Jóska-fák

Innen nem szokás látni egy gátat, itt normális esetben víz van. De ez a tározó nyáron így kiszárad.

Második nap délután elindultam Los Angeles felé, hogy az I40-es autópályával egyesülő I10-esen elérjem Santa Monicát, ahol annak idején a 66-os út kiért a tengerhez. Ezt még 2003-ban szerettem volna megtenni, de akkor annyit mászkáltam a dél-nyugati államokban, hogy a végén erre már nem maradt idő.

Los Angeleshez közeledve először a part felől fújó iszonyatos szembeszél fogadott a San Gorgonio hágónál, amely elválasztja a tengerparti medencét a sivatagtól, a 60 mérföldes tempót is alig bírtam tartani. A hágón átjutva pedig egyre nyilvánvalóbbá vált a város közelsége a szmog mértékéből ítélve. Majdnem 100 mérföldet motoroztam autópályák irdatlan hálózatán át, az elővárosokon keresztül, míg végre kiértem a tengerpartra.

Los Angeles felé közeledve a szmogtól egyre kevésbé lehetett látni a horizonton levő dolgokat. Ennek a dombnak a teteje még éppen kilátszik a szmogfelhőből.

A híres Santa Monica Pier igen látványos faszerkezete ellenére sajnos átlagos amerikai vurstli és étkezőközpontnak bizonyult. A 66-os útra mindössze Route 66 feliratú pólók emlékeztettek az árusok standján. Los Angelesben most nem kívántam több időt tölteni, leszek itt még eleget az út végén, mert elvileg innen adom majd fel a motort, és a repülőre is itt szállok fel. Így a kötelező fotók elkészítése és egy jól megérdemelt sör elfogyasztása után észak felé fordultam, és a part menti úton elindultam San Francisco felé.

A Santa Monica Pier bejárata

A mólón hatalmas vurstlin és számos éttermen kívül csak elszánt horgászok találhatók. Meg túristák hömpölygő tömege.

A part baromi jól nézett ki, de a víz hőmérséklete egyáltalán nem indokolta a strandolást.

Az egész mólón ezen a 2 négyzetméteres helyen lehetett „legálisan” dohányozni. Gratulálok Arnold bátyám, így biztos egészségesek lesznek a kaliforniaiak. Csak mi lesz az étkezési szokásokkal?

A következő részig most el fog telni pár nap, addig összegyűjtöttem az út menti táblákon látható leggyakoribb és legszórakoztatóbb rövidítéseket, az angolul tudók gondolkozhatnak a jelentésükön. A megoldásokat commentben lehet elküldeni:
HWY
JCT
PCH
PED XING
GUS XING

Az utolsót nem útjelző táblán láttam, de szintén befér a többi közé:
CON BREAK

Jó szórakozást!